Az emlékhely C50 típusú dízelmozdonya és a billenős rúgózott kivitelű csilléje a szigetközi gazdasági kisvasút történetét idézi meg, mely 1969-es végleges megszűnéséig a szigetközi földek terményeit szállította a közelben lévő nagyvasúti állomásokig. 

Forrás és további információ: 

http://www.dunaszeg.hu/post/show/950/kisvasuti_emlekhely 

Lipót egyik fontos és nevezetes létesítménye az 1992-ben alapított „Lipóti Pékség”, mely ma már országos bolthálózattal bír. A központi péküzem ma is Lipót centrumában van. Nyáron az üzem bejárata előtt balra található egy fából faragott szobor, amely a (lipóti) kenyér szegését ábrázolja. (A többi évszakban a látogatóközpont földszinti bejáratánál láthatod.)  A központi alak egy idősebb falusi fejkendős asszony. Bal kezében egy kerek kenyeret tart, amelyet jobbjában tartott késsel éppen megszegni készül. 

Forrás és további információ: 

https://www.kozterkep.hu/~/31878/Kenyerszego_asszony_Lipot.html 

Az emlékmű és emlékpark a kikötőben található, és a valaha itt szolgálatot teljesítő dunai hajósoknak állít emléket. Az eredeti vésett kőlap is megtekinthető „Isten nevében Szigetköz népének javára megnyílt 1933. május 4.” felirattal. Jelenleg a területen a Dunai Hajós szobor, az emlékpark, a híres dunaremetei vízmérce és táborozóhely várja az idelátogató vendégeket. 

Forrás és további információ:  

http://fhnp.nemzetipark.gov.hu/_user/browser/File/A%20SZIGETK%C3%96Z%20%C3%89RT%C3%89KLELT%C3%81RA.pdf

A bronzból készült szobor annak az emlékét őrzi, hogy Magyarország területén Héderváron látták meg először a burgonyaleveleket elpusztító kolorádóbogarat 1947-ben. Az ország egyetlen bogarat ábrázoló szobra melletti tájékoztató tábla külön hangsúlyozza, hogy a mű nem a kártevőnek, hanem a szervezett növényvédelem (a bogár felfedezésének időszakához köthető) kezdeteinek állít emléket.  

Forrás és további információ:  

http://fhnp.nemzetipark.gov.hu/_user/browser/File/A%20SZIGETK%C3%96Z%20%C3%89RT%C3%89KLELT%C3%81RA.pdf 

https://www.kozterkep.hu/~/14699/kolorado_bogar_szobor_hedervar_maraszi_manuella_1997.html