Az emlékhely C50 típusú dízelmozdonya és a billenős rúgózott kivitelű csilléje a szigetközi gazdasági kisvasút történetét idézi meg, mely 1969-es végleges megszűnéséig a szigetközi földek terményeit szállította a közelben lévő nagyvasúti állomásokig. Az egykori uradalmi, ún. keskeny nyomközű vasúton a 20. század elején mezőgazdasági árut szállítottak. A második világháború után a kisvasutak állami kézbe kerültek, funkciójuk megváltozott, elsősorban az újjáépítéshez szükséges ipari szállítások kerültek előtérbe. Az 1954-es árvíz utáni újjáépítéséhez a kisvasút nagy segítséget nyújtott az árvíz sújtotta falvaknak.

Az 1968-as közlekedéspolitika sajnos megpecsételte több kisvasút, így a szigetközi sorsát is. Az árufuvarozás áttevődött a közutakra, következményeként közel 2000 km mellék- és keskeny nyomtávú vasút felszámolását kezdeményezték.

Ma is áll viszont két kisvasúti híd, amelyen egykor a szerelvények áthaladtak. Az egyik a Dunaszeg melletti Bolgányi híd, amelyen Dunaszegről és környező földekről elsősorban cukorrépát szállítottak Öttevényre. A másik a Lickópusztai híd, amelyen a Hédervárt Lébénnyel összekötő kisvasút haladt.

Forrás és további információ: 

http://www.dunaszeg.hu/post/show/950/kisvasuti_emlekhely

A Duna által adott számos megélhetési forma közül mai szemmel talán a legizgalmasabb és legkalandosabb az aranymosók élete lehetett. Ezt a mesterséget legtöbben Ávány (ma Ásványráró) településen űzték a Szigetközben. Az aranyászás rendkívül fárasztó foglalkozás volt, és senki nem gazdagodott meg belőle, mégis szerencsésnek vallották magukat, mert a maguk urai lehettek, a napszámot aranyban válthatták ki. A vizek örök vándorainak nevezték őket.

Az ásványi aranymosóknak írott emlékei vannak már az Árád-korból. Mária Teréziától külön oklevelet kaptak 1774-ben, amiben az egész ország területén megengedte számukra az aranyászást, csak arra kötelezte őket, hogy a mosott aranyuk egy részét a győri harmincadhivatalba szolgáltassák be.

Az ásványi aranymosók felszerelése egyszerű, házi készítésű volt. Legfontosabb eszközüket, a mosópadot az ásványrárói Tájházban megtekintheted.

A településen az Aranyász utca is őrzi a régi mesterség emlékét.

Forrás és további információ:

http://users.atw.hu/csutortoki/asvanytortenete.htm

http://asvanyraro.hu

A Mosoni-Dunán, elsősorban Győr és Moson között élénk gabonakereskedelem folyt egészen az 1900-as évek elejéig. A gabonaszállítmányozással foglalkozó hajók tulajdonosát és a hajón szolgálókat burcsellásoknak hívták. A 20. század kezdetén a Duna és a Mosoni-Duna szabályozása a gőzhajók közlekedését, a vasutak és hidak megépítése a gyorsabb szárazföldi szállítást tették lehetővé, így a burcsellások alkalmazása fokozatosan háttérbe szorult.

Maga a burcsella fából készült, lapos fenekű dereglye volt, melyekre az erősen megrakott hajók terhének egy részét átrakták, hogy azok a sekélyebb folyószakaszon áthaladhassanak, vagy a sekély bejáratú kikötőkbe befuthassanak. Eleinte emberi erővel, később lovakkal vagy ökrökkel történt a hajóvontatás. Emiatt a part általában széles volt, hogy az egész lovas fogat elférjen.

A hajóvontatók egyik utolsó, nádfedeles háza ma is áll még Mecséren, a Mosoni-Duna partján.

Forrás és további információ:

https://www.gyoriszalon.hu/news/2941/61

A lipóti Falumúzeum a környék leggazdagabb gyűjteményével rendelkezik. A hat helyiségből álló kiállítótérben bepillantást kaphatsz abba a világba, ami a régebbi korokban jellemezte a szigetközi településeket. Sok különleges tárgyat fedezhetsz fel különböző mesterségek kapcsán, ám amire különösen is felhívjuk figyelmedet, az a vadászterem, ahol a fegyver- és trófeagyűjtemény a vadászat rejtelmeibe enged bepillantást.

Az urak mellett bizony a falusi emberek is megtalálták a módját annak, hogy az erdő vadjai az ő asztalukra is odakerüljenek. A múzeumban láthatsz vidravasat, házi készítésű puskát és szigonyokat is.

Forrás és további információ:

https://lipot.hu/2020/03/25/falumuzeum/

1992-ig, a Duna eltereléséig működött a hajókikötő Dunaremetén, amely rendkívül fontos állomása volt dunai személy- és teherszállításnak. A Duna elterelése után a nagyhajó forgalom megszűnt, így a kikötőt bezárták.

Az emlékmű és emlékpark a kikötőben található, és a valaha itt szolgálatot teljesítő dunai hajósoknak állít emléket. Az eredeti vésett kőlap is megtekinthető „Isten nevében Szigetköz népének javára megnyílt 1933. május 4.” felirattal. Jelenleg a területen a Dunai Hajós szobor, az emlékpark, a híres dunaremetei vízmérce és táborozóhely várja az idelátogató vendégeket. 

Forrás és további információ:  

http://fhnp.nemzetipark.gov.hu/_user/browser/File/A%20SZIGETK%C3%96Z%20%C3%89RT%C3%89KLELT%C3%81RA.pdf