Levéltári dokumentumokkal igazolható, hogy Nepomuki Szent János szobra már 1780-ban is jelenlegi helyén, az akkori felső faluvégen állt. Egykor a Mosonba vezető út szegélyét díszítette, 1971 óta talapzatával a Hunyadi u. 1. szám alatti ház falába építve látható. A körülbelül 2,5 méter magas, festett szobor barna színű talapzatát a Szentlelket ábrázoló fehér galamb domborműve, a galamb feletti, barokkos csigavonalakkal és akantuszlevelekkel díszes középső részt egy ma már olvashatatlan feliratú, ugyancsak barokk jellegű címerpajzs díszíti.

1891-ben született újjá az a ma is látható kápolna, melynek helyén már századok óta egy Páduai Szent Antalnak, a szegények és elnyomottak védőszentjének emelt templomocska állt. Az 1891. október 18-án fölszentelt épület főoltárán a Lourdes-i Szűz Mária szobra, az oltár fölött Szent Antalt és a gyermek Jézust ábrázoló ólomüveg ablak látható. A kápolna előterében Simon Mária adományából 1897-ben készült, a keresztút állomásait jelképező stációk állnak. A nyolc kis kápolna fülkéit Tirolban készült domborművek díszítik. A fenyőfából készült szoborcsoportokat 1977-ben a győri Molnár Pál, majd – a kápolna teljes felújításával párhuzamosan – 2003-2004 telén Bujtásné Völgyesi Lívia és Bujtás László restaurálta.

A középkori alapokon nyugvó épület a helyi hagyomány szerint egykor pálos rendházként működött. A 17. században a jezsuiták tulajdonába került, akik 1700 körül barokk stílusban átépítették. Mai formáját egy 1766-os átalakítás során kapta.