1891-ben született újjá az a ma is látható kápolna, melynek helyén már századok óta egy Páduai Szent Antalnak, a szegények és elnyomottak védőszentjének emelt templomocska állt. Az 1891. október 18-án fölszentelt épület főoltárán a Lourdes-i Szűz Mária szobra, az oltár fölött Szent Antalt és a gyermek Jézust ábrázoló ólomüveg ablak látható. A kápolna előterében Simon Mária adományából 1897-ben készült, a keresztút állomásait jelképező stációk állnak. A nyolc kis kápolna fülkéit Tirolban készült domborművek díszítik. A fenyőfából készült szoborcsoportokat 1977-ben a győri Molnár Pál, majd – a kápolna teljes felújításával párhuzamosan – 2003-2004 telén Bujtásné Völgyesi Lívia és Bujtás László restaurálta.

A középkori alapokon nyugvó épület a helyi hagyomány szerint egykor pálos rendházként működött. A 17. században a jezsuiták tulajdonába került, akik 1700 körül barokk stílusban átépítették. Mai formáját egy 1766-os átalakítás során kapta.

Az első világháború éveiben behívott mintegy 600 frontszolgálatos katona közül 173 soha nem tért haza, életüket vesztették Galíciában, a szerb, a román fronton s a doberdo-piavei csatatereken. A község 1930-ban emlékművet állított hősi halottainak. Az elesettek emlékét őrző impozáns bronzszobrot, Kalotai Kreipel Ottó Őrszem című alkotását 1930. június 1-jén avatták fel.