A Szentháromságot ábrázoló szobrot 1898-ban, a magyar millennium emlékére állítatta Rábapatona lakossága. A szobor eredetileg az iskola főbejárata előtt, a róla elnevezett tér közepén állt. A szobrot az 1960-as években a közterületről pár méterrel arrébb, a tér nyugati sarkában álló, kerítéssel körbekerített templomkertbe helyezték át.

A rábapatonai római katolikus templomot 1657-ben a település akkori birtokosa, a győri székeskáptalan építette. A torony nélküli templom – védelmi célok miatt – ekkoriban kőfallal volt körbekerítve. A templomtornyot egy, a kőfalon kívül épített harangláb helyettesítette. A Rákóczi-szabadságharc idején megrongálódott imahelyet a káptalan 1723-ban újjáépítette. Az ekkor elbontott kőfal anyagából templomtornyot is építettek. Az 1810-es földrengés következtében az építmény súlyos károkat szenvedett, ezért a győri káptalan 1828-30 között a templomot átépítette. A 20. század elején a régi templom már kicsinek bizonyult, ezért a régi építményt elbontatták, és helyette felépítették a ma is álló kereszthajós, neoromán stílusú templomot.

A tájháznak helyet adó ingatlant a község 1933-ban vásárolta meg orvosi rendelő kialakítása céljából. 1939-ben ebben az épületben kezdte meg működését Dr. Fábián Ferenc, a falu első helyben lakó községi orvosa. A rendelőnek helyet adó ház egyúttal szolgálati lakás is volt. A falu régi tárgyi emlékeinek gyűjtését az 1980-as években Kertai Lászlóné tanárnő és az irányítása alatt lelkesen tevékenykedő szakkörös diákok kezdték el. A néprajzi kiállítás bemutatja a falusi mezőgazdasági munkával, halászattal kapcsolatos eszközöket, a hitélethez köthető tárgyi emlékeket, a régi falusi konyhát és a tisztaszoba miliőjét. A tárgyi anyagok mellett rendkívül sok és érdekes írott és képi anyag tekinthető meg.