1795-ben, az evangélikus hívek adományaiból épült. Barokk berendezését az 1782-ben megszűnt magyaróvári kapucinus kolostorból vásárolták. Ekkor került helyére a szószékkel egybeépített, ma is látható oltár s a karzat, amely eredetileg rövidebb volt a ma láthatónál. Felszentelésének századik évfordulóján a templomot felújították. Régi, hengersüveges tornyát lebontották, s az új toronyra barokk stílusú sisakot emeltek. A templombelső is megújult, új keresztelőkút és csillár készült, s az oltárra is új feszület került. Ekkor helyezték a bejárat fölé a márványlapot, melyen a Zsoltárok könyvéből vett idézet s az újjáépítés dátuma olvasható. 1987-88 folyamán az épület új külső vakolást kapott, a toronysisakot lebontották, s eredeti formájában újjáépítették.

Időszámításunk szerint 9-ben Tiberius, római hadvezér meghódította Pannóniát, s a Dunántúl – Pannónia provincia részeként – a római birodalom határtartományává vált. A 2. században a Lébényhez tartozó Barártföldpusztán a határvédelmi rendszer részét alkotó katonai erőd létesült. A régészeti feltárások során innen került elő az a mérföldkő, amely egykor az erőd mellett elhaladó út mentén állt. A kőoszlop a régmúlt idők emlékeként 1998 óta az általános iskola előkertjét díszíti.

1992. május 23-án avatták fel azt az emlékművet, melyet a II. világháború hősi halottainak és polgári áldozatainak emlékére, Bujtás László tervei alapján emeltetett a község lakossága. A fekete gránitlapok három oszlopba rendezve őrzik a világégés áldozatává lett lébényi polgárok nevét. Közülük 89 a hősi halott, 21 a harcok polgári áldozata s 19 a zsidó vallású, a koncentrációs táborokban életét vesztett lébényi lakos.